Mikor nem jár végkielégítés? (Mt. 77. § és szakmai értelmezés)
A Munka Törvénykönyve (Mt.) alapján a végkielégítés általában akkor jár, ha a munkaviszony a munkáltató rendelmes (rendes) felmondása vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnik meg, feltéve hogy a munkavállaló legalább 3 év folyamatos munkaviszonnyal rendelkezik az adott munkaadónál.
Ugyanakkor az Mt. és a gyakorlat (bírósági, szakmai értelmezések) szerint nem jár végkielégítés akkor, ha:
1. A felmondás indoka a munkavállaló magatartása
Amennyiben a munkaviszony megszüntetésére azért kerül sor, mert a munkavállaló a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával okozott problémát, a végkielégítés nem jár.
Például:
utasítás nem teljesítése,
munkahelyi fegyelemsértés,
súlyos kötelezettségszegés.
Ez azt jelenti, hogy a magatartásból eredő felmondás esetén a jogszabály kizárja a végkielégítés megfizetését.
2. A felmondás indoka a munkavállaló képességével összefüggő ok — ha nem egészségi eredetű
Ha a felmondás oka az, hogy a munkavállaló nem rendelkezik a munkakör ellátásához szükséges kompetenciákkal vagy képességekkel, és ez nem egészségi okból fakad (vagyis nem egészségügyi korlát áll fenn), akkor sem jár végkielégítés.
3. Azonnali hatályú felmondás
Ha a munkaviszony rendkívüli felmondással (azonnali hatállyal) szűnik meg — akár a munkáltató, akár a munkavállaló kezdeményezi — akkor a végkielégítés nem jár. Erről az Mt. is rendelkezik, és a gyakorlat is megerősíti, hogy az azonnali hatályú megszüntetés nem jogosít végkielégítésre.
4. Egyéb „kizáró” helyzetek (Mt. és értelmezések)
A gyakorlat szerint továbbá nem jár végkielégítés:
ha a munkaviszony közös megegyezéssel szűnik meg (ha a felek nem állapodnak meg külön végkielégítésben) , ha a munkavállaló saját rendes felmondását adja be (Mt. szerint ez sem jogosít automatikusan végkielégítésre)
ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül a felmondás időpontjában – ebben az esetben sem jár végkielégítés.
Jogszabályi háttér (Mt.)
A végkielégítésre vonatkozó alapvető szabályokat a Munka Törvénykönyve (2012. évi I. törvény) 77. §-a tartalmazza, amely szerint a munkavállalót bizonyos feltételek teljesülése esetén végkielégítés illeti meg. A kizáró tényezőket pedig az Mt. és ezt kiegészítő szakmai értelmezések részletezik.
